Az aktív hosszúhétvége utáni hétköznapok tanulással telnek, amire nem szaporítanám a szót, hanem inkább arra, hogy csak most tudtam meg, hogy Hampstead Heath, a kedvenc helyem a városban az alkalmi szexuális partnert kereső melegek törzshelye. Csütörtökön például, amikor a Heath egy újabb területét térképeztem fel - ahol egy régi pszichiátriai intézet titkos kertjét fedeztem fel és hosszú órákig napoztam olvastam a remek popkultúra-szövegeket, alkalmam volt megfigyelni ezt az érdekes jelenséget.

Kicsit utánaolvastam itthon és kiderült, ez nem olyan mint otthon a Népliget, ahol melegprostituáltak dolgoznak, itt szó sincs fizettségről, anonim társkeresés folyik az adott alkalomra. Az internet azt is tudni véli, hogy mindez már a 16. században is így volt, aztán azért is maradt meg a szokás, mert a Heathen több olyan forrásvizes kis tó van, ahol fürödni lehet. Ezek közül csak egy koedukált, a többi vagy csajos vagy pasis, ezért aztán megerősödött a meleg közösség errefelé. Sőt, egyszer George Michaelt is itt kapták el. Állítólag. Igazából én csak amiatt aggódom, hogy errefelé elég sok a csalán, remélem nem esik különösebb bántódásuk.

A klotyók: a felső képen ugyanaz a claphami francia kávézó látható, amit alább már mutattam, a rózsaszínt elfelejtettem hol volt, lent pedig a nagyszerű Foundry falfirkás vécéje.

Még egy kicsit le is égtem a nagy tanulás közepette, elképesztő ez a tudomány. Aztán szerdán elmaradt az edzés, úgyhogy egy érdekes filmes előadáson is voltam, Julien Doyle beszélt a filmkészítés rejtelmeiről. A leghíresebb Monty Pytonokban is dolgozott, meg a Brazilban és az Időbanditákban is, most pedig rendezett, Chemical Wedding címmel egy horror-komédia-thrillert. Ma kutatási napra megyek az egyetemre, délutánra pedig további napon fetrengést olvasást tervezek, aztán ki tudja. Ez a város nem az a város, ahol komolyan lehet tervezni.