A húsvét hétfő nagy részét Camden Town-ban töltöttem és csak azért nem tudom elküldeni a hetvenévkörül, szimpatikus goth bácsi, a mangafiguárnak öltözött lányok és a kétméteres tarajjal rendelkező szórólapos fiú fotóját, mert itthonhagytam a fényképezőgépem. Itthon, most már csak így hívom. A lakótársaim fele megérkezett. Közvetlenül mellettem John lakik, aki óriási (széltében, felfelé nem annyira), fekete és nyálas brit slágereket üvöltet. Mellette a mogorva nemértemanevét lakik, aki drum and bass-t, ami legalább ütemes, ma délután például tökéletesen elszunnyadtam rajta. Ma a környéken mászkáltam négy órát, elsétáltam az Arsenal stadionhoz, ami nagyon közel van, és megnéztem az egyetemi épületeket, ahol az is kiderült, hogy az egyetemi kosárcsapat idénynek vége, edzés sincs. Pedig annyira szeretnék edzeni - neki is álltam a neten keresgélni.

Azt a reflexmet kell legyőzni hamar, hogy mindent meg akarok venni. Tekintve, hogy az ösztöndíjam még meg sem érkezett, ez elég kellemetlen reflex, mire felocsúdtam, véletlenül vettem is egy csizmát, ami igaz, hogy csak 6 font volt, de hideg, beázós és olyan nem nagyon szép barna. Mondjuk nekem tetszik.



És most direkt nem állok neki keresgélni a Wikipedián, hogy leírhassam a kínzó brit talányokat:

- melyek a szabályai a krikettnek?

- miért van két külön csap a meleg és a hidegvíznek. (illetve miért csak akkor jön a meleg, ha a hideget is megnyitom.)

- miért van MINDEN IRÁNY FORDÍTVA??