Megtaláltam az építményt, amit legtovább tudok bámulni egy helyben ülve és az a West Pier Brightonban. Viktoriánus móló ez, lúzer a javából: jól összedőlt, még meg is égett, aztán ott lett hagyva a tenger közepén. 1866-ban építették, 2002-ben a közepe a vízbe omlott, majd 2003-ban kétszer kigyulladt és 2004-ben egy újabb vihar pusztított rajta. Lúzer építménynek neveztem, de kevés szebbet láttam eddig. Másfél napos brightoni tartózkodásom legnagyobb hányadát ennek az építménynek a nézegetésével töltöttem.



Másik móló is van, az 1899-ben épített Brighton Pier, ami épen és egészségesen áll, hatalmas vidámparkkal, eredeti szépségében. Ezt a két kedves szikh családapát éppen akkor sikerült lefotózni, amikor kétpennysekkel próbáltak további kétpennyseket átlökni egy résen az erre rendszeresített nyerőautomatával. Gyermekeik mindeközben meglehetősen unatkoztak.



Ők pedig abból az ötvenfős társaságból néhányan, akik Jack Sparrownak öltözve ellepték csütörtök este a várost.



És kosárpálya is van a tengerparton, masszív fiúkkal, meg másfél órára velem is, és a városban igen sok a meleg, még thai LadyBoy show is, valamint a Brighton Fringe Festival.



És még az is történt, hogy egy gyerektévéműsor hatása alá kerültem, aminek elfelejtettem a címét, de két Belga-fiúnak öltözött gyurmafigura Friedrich Nietzsche életét mutatja benne Belga-stílusban, tréfás homevideókból összevágott képekkel illusztrálva. Például amikor a gyerek Nietzschét körülvevő erős nőkről van szó, akkor látunk két nagyméretű orosz háziasszonyt, akik egy részeg férfit rángatnak, aki megpróbál átmászni egy kerítésen, de fennakad. Kérem, aki felismeri a műsort, jelezze.

Ez pedig a Brigthon Pier klotyója, ami legkevésbé sem viktoriánus:


Most pedig elmegyek Párizsba.