Mi britek néhány dolgot úgy mondunk, hogy elsőre a tudatlan külföldiek nem értik. Például a porszívót (vacuum cleaner) hoover-nek, a tollat (pen) bironak, a cigipapírt rizlának, a térképet (map) A to Z-nek. Vagyis a legnépszerűbb márkák, vagy feltalálók nevét használjuk az adott kifejezés helyett. Aztán van egy-két dolog, amit máshogy mondunk, mint amerikai testvéreink, például ott van a ’fag’, ami itt Angliában cigit (kb.: blázt) és buzit is jelent, Amerikában viszont kizárólag buzit, így izgalmas helyzeteket eredményezhet, ha valaki a szájára mutogatva cigit kér a tengeren túl.

Ez a Hampstead Heathen a pszichiátriás titkos kerthez vezető út, a múltkori posztból:



Szombaton kirándultam Érdre a Londontól 30 kilométerre lévő Watfordba, és bár a mintám egyelemű, elmondhatom, hogy tömören sztereotipikus angol vidéket kaptam az arcomba. A város kábé azóta létezik, mint Magyarország, a környéken mindenféle Henrikeknek volt mindenféle királyi vadasparkja, meg piaca.



Tapasztalataim szerint egy napsütéses szombaton nincs olyan talpalatnyi zöld Angliában, amin ne ülnének piknikező családok, vagy ne rohangászna rajta huszonkét fehérruhás pasas. A krikett szabályait sokak szerint nem értheti meg, aki nem Nagy-Britanniában, vagy a brit gyarmatok valamelyikén született. Én ezt kiegészíteném azzal, hogy a krikett szabályait nem értheti meg, aki nem a Nagy-Britanniában, vagy a brit gyarmatok valamelyikén született, illetve nem játékos. Amióta itt vagyok, számtalanszor előfordult, hogy hosszan bambultam a játékot és egy-egy kitörő tapsviharnál megkérdeztem a körülöttem lévő briteket, hogy mi történt, de az enyimhez hasonlóan bamba arckifejezéssel, és a magyarra „halvány lila fingom nincs”-ként fordítható kifejezés mimikai megfelelőjével találkoztam.



Szóval a lényeg: két csapat van, akik nem tudom, hogy különböztetik meg egymást, mert ugyanolyan a ruhájuk. A bíró gatyája fekete és neki rendszerint a hasa is nagyobb. Valaki dob és az a célja a dobással, hogy egy földbe szúrt botokból álló kaput eltaláljon. Hatot dobhat, ha eltalálja a kaput, akkor kiesett az ütőjátékos. Az ütőjátékosnak az a célja, hogy elküldje a francba a labdát, ami egyébként igen kemény, pontosan 160 gramm és igen nagyot képes csattani a szélvédőn. Az ütős tehát vagy megpróbálja rohadt messzire elütni a labdát, a legjobb, ha a pályát körülvevő fehér csíkon kívülre üti (négy pont), mert ha a széles körben álló pocakos bácsik elkapják a levegőben, amit ütött, akkor bizony leülhet. Ha messzire üti, akkor rohangászni kezdenek a szemben álló ütős haverjával, de azt még nem pontosan értem, hogy miért jó. Amúgy itt a Botond elég jól leírta.

Ez a vécé pedig a watfordi park melletti több száz éves, csodálatos pubfogadó vécéje. Elmagyarázhatná nekem valaki azt az érdekes jelenséget, hogy miért szólal meg a kézszárító, ha az ember a közelében vakuzik?