A második napon, könyvtárazás után a Picadilly melletti japán üzeltben éppen a zárás előtti 10 percet kaptam el, ami nagyon nagyon nagy leárazást és nagyon kevés pénzért, nagyon sok és nagyon finom szusit eredményezett a hasamban. A könyvtárban még leszólítottunk egy fekete neurológust, hogy ellenőrizze az előadás nyelvhelyességét, aztán hazatértünk az idős hölgyhöz, aki most arról mesélt, hogy amikor mákot termesztett a kertjében a sütihez, a szomszédasszony fejfölé tartott kézzel, visítva menekült.

Így néz ki a néni környéke, ahol az első három éjszakát töltöttem:



A 3. nap egésze a konferenciáról szólt, egy szupermodell kinézésű professzorcsaj tartotta a nyitóbeszédet, huszonötnek tűnt, állítólag negyvenkörüli. Mostantól nem aggódom azon, hogy nem vesznek komolyan a gyerekkinézésem miatt. Egy óriási, lépcsőzetes előadóba osztottak be, ami már önmagában is kihívás, ráadásul a hadaró britek az academic language nyelvtörő hülyeségeivel súlyosbítva sok kérdést tettek fel, de végül túl voltam rajta és bár az előadás után 5 perccel írtam egy csalódott emailt, hogy mennyire szar volt a teljesítmény, aztán kábé tizen jöttek vigyorogva gratulálni, úgyhogy megnyugodtam. Nagy nyugalmamban gyorsan lehúztam négy pohár bort és onnantól kezdve az angolom egy csapásra feljavult és gátlások nélkül, vígan beszélgettem az alábbiakkal:

Hannah: az akármitisjelentsen 'poszt-feminista apakép' kutatója, brit. Anyukája olasz, apukája iraki. Ő látható a képen.

Su: szupermodellnek kinéző média studies és TV studies professzor. Brit.

Carla: barlangokban filmez, nem értettem, miért és mit, de nagyon izgatott volt tőle, úgyhogy tuti izgi. Portugál.

Lilly: filmrendezőnek tanul, amerikai.

Vörös, ronda fiú: a hollywoodi happy end kutatója, brit.

Kicsi, kopasz lány: filmet hallgat a King’s Collage-ban, mellette pincérnő. Két előadás között elrohant pincérkedni, és közben kirúgták. Román.

Olga: oxfordi angolsággal beszélő, felsliccelt szoknyás, csodaszép lány, az egyik szervező. Görög.

Nem emlékszem.

Nem emlékszem.

És akkor most jön az, amiért a mai posztot kezdtem. Harmadik nap este még az indiaiban ünnepeltük a jól sikerült tudományos napot, aztán vissza a szállásra, és fél10kor már alvás is. Ma, vagyis a negyedik napon elbúcsúztam Anditól és hófúvásban kóválygás után, 10 körül érkeztem végleges szállásomra, ami egy kollégium. Kollégium jellegű kollégium. Otthonról elgondolva a brit kollégium tágas és szép és tiszta és óriásiak a szobák. Erről itt nincs szó, úgyhogy sokkot is kaptam és sírtam P-nek a telefonba, de azóta már sokkal jobb, ugyanis vallásosan mormolom az alábbiakat:

Ami jóa szállásban:

5 perc gyalog az egyetem, 8 perc a metró, amivel 15 perc a legbelváros.

Frissen van festve a szoba.

Világos, mert a legfölső szinten van.

Az utcában rengeteg bolt van, minden, ami kell.

Ha jól érzékelem a térkép alapján, imádatom tárgya, az idióta gruftik és raverek mekkája, a Camden town gyaloglási közelségben van.

Ki lehet dekorláni és akkor otthonosabb lesz.

Valójában nem is olyan rossz a helyzet, csak el vagyok kényeztetve.

Máshol sem találnék nagyobb/jobb/kevésbé szürke/kevésbé spártai szobát.

Kifizettem és nem lehet visszacsinálni. (ez nem a jó rész benne, de erős érv amellett, hogy imádjam a helyet.) Így néz ki a szoba:



És mivel pszichém megköveteli a görcsölést, ismertetem a hátsó gondolatokat is, amelyek most valójában elsők.

A problémák: (bocs, de imádok rendszerezni)

A szoba kisebb, mint reméltem.

A folyosók szűkek és szürkék.

A legtöbb dolog szűk és szürke.

A szoba legnagyobb eleme egy óriási íróasztal, amit majd jól kipaterolok, ha a vendégeim jönnek, mert különben nem lehet lerakni a plussz matracot. Találjátok ki, milyen színű az asztal?! … Igen! Szürke.

A konyha eléggé büdös, bár el van mosogatva.

Üldögélés közben nem tudom nem észrevenni, hogy időnként határozottan megremeg az épület.

A wc gyanús.

Értelmetlen, bolyhos padlószönyeg borít mindent. Lehet, hogy korábban zöld volt, de most. Na? Vajon? SZÜRKE! 

A helyzet ez, alkalmazkodás-mód installálva. Indulok a boltba, hogy megpróbáljam beszerezni, ami szükséges (tisztítószereket, ágyneműt, mert az véletlenül nincs nekik, villanykörtét, kaját, innit és színes, nagyon színes dolgokat.)

És hoppá.
Bár egész nap havazott és esett, most látom csak, kisütött a nap.