London a régi, esik az eső, tizenhárom a fok, pörgősek az éjszakák, pörgősek a nappalok. Dilinyós Boris, az új polgármesterünk miatt van néhány változás: a metróban mostantól nem szabad alkoholt inni, valamint a 14 év alattiaknak is meg kell mutatni a bérletet a buszon. A gyerekek ugyanúgy leszurkálják egymást, mint korábban, valamint a Foundryban ajándék vizespoharakat osztogatnak, amelyek közül egyet összetörtem, egyet elvesztettem hazafelé, egyből pedig éppen kortyolok. Ági is megérkezett, első sétáján két dzsedilovaggal barátkozott össze a Temze-parton, akik közül az egyik ügyesen tudta mondani, hogy ’köszönöm’.



A szerdai edzésen áttörés következett be, két csapattársam is beszélgetett velem. Igaz, hogy egyikük, a meghatározhatatlan rasszcsoportú Amani csak a korom miatt állt szóba, kuncogott, mellém lépett és elmondta, nagyon örül, hogy végre jött valaki, aki nála is fiatalabb. Kérdeztem mennyi, mondta, most múlt húsz. Három hónapja járok hozzájuk, egyetlen edzést sem hagytam ki és most először elegyedtünk szóba azon kívül, hogy ki vagyok, mit csinálok itt és melyik országból jöttem.



Helyi barátaim egyike elmagyarázta a londoni kapcsolatok hideg jellegének hátterét: London egy átjáróház, vagy inkább ugródeszka, átmeneti életekkel tele, így egy bizonyos szinten túl nem szívesen fektetik az energiát abba, akibe nem muszáj. Viszont egy bizonyos szintig pedig igen, úgyhogy itt nagyon klasszul lehet bulizni és mindenki ismer nagyonsok másik mindenkit, akikkel bármelyik pillanatban meg lehet inni egy sört, vagy el lehet táncolni egy klassz lambadát.

És életem legjobb romológiai konferenciáján is résztvettem, amiben már az is nagyszerű volt, hogy Greenwichben rendezték, de ráadásul az első előadó lekapta a zakóját, aztán az ingét, félmeztelenül rohangászott a teremben miközben egy igen hamis cigány dalt énekelt. A cigány (gypsy) kifejezés ebben az országban nem ugyanazt jelenti, amit nálunk, ők nem etnikai közösséget értenek alatta, hanem életformát. A cigány itt pont olyan, mint a Blöff című film Brad Pittje, társadalomkívüli bohém, aki lakókocsiban lakik és vándorol. A kifejezés itt valamennyire menő, és egyben valamennyire pejoratív is, mert bár nem származás alapú kategória, éppen azokat a sztereotípiákat hordozza, mint otthon.

Már eléggé várom az új, londoni élethelyszíneket, börtönélet ideje lassan lejár. A 65/3-as, Holloway roadi zárka lakója vasárnap szedi a sátorfáját és megint új életet kezd.