A Wildi megérkezett a péntek reggeli géppel. Megvettük reggelit és megettük a reggelit és mondta, hogy juj de jó, nyomás várost nézni, majd váratlanul mély álomba szenderült. És csak aludt és aludt és a felhők jöttek és aztán a jégeső is jött és kopogtatta az ablakot és a vihar rázta a tetőt, de ő csak aludt, amikor zápor áztatta a falakat, akkor is. Aztán kisütött a nap és verőfényes lett és ő végre nem aludt tovább, hanem mosollyal az arcán felébredt.
Így elindultunk várost nézni.

A Covent Gardennél egy pucér utcai előadóművész eszement produkciójához volt szerencsénk, aki láncfűrészeket és labdákat dobált és kifigurázta a melegeket és pólókat tömködött a gatyájába, előre. Aztán mászkáltunk és gyöngyboltokat kutattunk és felültünk a 12-es buszra is, ami azért jó, mert átszeli a város főbb csomópontjait és lehet róla nézelődni. Aztán hazaindultunk, mert meghívásunk volt egy olyan klubba, amit világért sem hagytunk volna ki.



Az éjszakai élet virágzik Londonban, a helyek jellege nagyban függ attól, hogy az alkohol- és zaj-jogosítványok bürökratikus rendszeréből miként kerül ki a tulajdonos. Az otthonos Foundry például 11-kor bezár, de annyira, hogy a csapos kirohan a kocsma előtt cigiző népekhez, kirántja alóluk és begyűjti az összes a széket és hatalmas lakatot zár az ajtóra.

A legtöbb menő klubban tagsági rendszer van, csak az mehet be, aki szerepel a vendéglistárán. Pénteki helyszínünk, a Maddox Club is ilyen, itt a bulizás leginkább a lóvé demonstrációjáról szól, és mivel mindenkinek nagyon sok pénze van, ezért a biztonsági rendszer is igen fejlett. A bejáratnál három hatalmas hústornyon kell átjutni, majd befizetni a belépőt és a ruhatárat is. Vacsorázni is lehet, ami körülbelül 100 font fejenként és ha a vacsora után a bulizás idejére is az asztalnál szeretne maradni az ember, akkor a kötelező fogyasztás egy estére asztaltársaságonként és helytől függően 500-1000-2000 font (ami 160-630ezer forint). Ritkán feszengtem életemben ennyire, mint a Maddox Club-ban, de aztán antropológiai terepmunkaként értelmezve mulatságosnak bizonyult.



Londonban rabszolgákat is dolgoztatnak, a Maddox klubban a wc-ben van egy hölgy (egy fekete hölgy), akinek az a munkája, hogy a kezembe adja a papírtörölközőt miután megmostam a kezem, valamint adjon fésűt/hajlakkot/sminket, ha kérek. Nem kértem. A belvárosban pedig riksások szállítják a zsíros seggű, részeg turistákat és persze mindezt úgy is fel lehet fogni, hogy legalább van munkájuk.



Szombaton Portobello piacoltunk és a Baker Street-en találkoztam R-val, aki átruccant a hétvégére Valenciennes-ből, majd a London Bridge alatti kazamatákba telepített szórakozóhelyen voltunk, ahol minden héten másik tíz művész csinál szuper dolgokat és közben buliznak az emberek.

A kollégiumi élet érdekes hozadéka, hogy a wc-ben olyan újságokat olvashat az ember, amiben péniszalakú krumplikról adnak hírt, és hatalmas mellű meztelen nők képei között azt is megmutatják, hogy néznek ki a bokszolók, miután szétverték a fejüket.
Indulunk teázni Greenwichbe.