HTML

Ide nekem a fish&chips-et

Magyar csaj Londonban, három hónapra

Utolsó kommentek

2008.04.26. 11:04 londonbebi

36. nap: őrület, ZENE, 8 óra séta

Volt itt már szürreális este, de Juliékkal újabb péntek esti minőség köszöntött a kollégium lakóira. Intenzív, nyolcórás turistáskodás után fáradtan érkeztünk szerény hajlékunkba, ahol remek odút rendeztünk be az átmeneti időszakra - még pihenni is képesek vagyunk hárman egy helyen. Így aztán joggal reméltük, hogy amikor nyolcórás turistáskodás után fáradtan megérkezünk, tudunk egy órát pihenni, mielőtt továbbindulunk Györgyi születésnapi bulijába. Hahahaha. Mekkorát tévedtünk.

Joe ugyanis, a fél ír, fél sierra leoni lakótársam, aki három éjszakát egy héten séfként dolgozik a közeli ír bárban, szorgosan munkába indult, csak épp bömbölő hiphop muzsikáját felejtette bekapcsolva a szobájában. Maximumra tekert hangerő, kevéssé jó minőségű zenei szint, őrület.

Joe trash rapje csak annyira hangos, hogy remegnek kicsit a falak, csak annyira hangos, hogy ha én hallgatom a zenét a szobámban hangosan, biztosan nem hangosítom fel ennyire. 



Csalódottan indultunk a szülinapra, tudtuk ugyanis, hogy Joe csak reggel érkezik, és tudtuk azt is, hogy ebben a zajban kizárt az alvás. Lakótárs 1. (Alex, hegedűkészítő kosárlabdázó) aktívan igyekezett segíteni, meg is adta Lakótárs 2. (fiú nemű Charlie – ez később fontos lesz -, amúgy általános iskolai tanár és focista) telefonszámát, mert ő majd tudja Lakótárs 3.-at (Joe: BŰNÖS) elérni. Boldogan tárcsáztam Charlie-t, a számán viszont egy részeg, lány nemű Charlie jelentkezett, aki nem értette, honnan ismerem őt, honnan ismerem Joe-t, honnan ismerem Alexet, és egyáltalán, minek hivogatom péntek este, blablablabla.

Közben eltévedtünk, majd odataláltunk a szülinapra, ahol remek magyar társaságot ismerhettünk meg. Alex hívott újra, hogy bocs, hogy másvalaki számát adta meg, de most nagy öröm van, mert hazaért Charlie és ő majd megmondja Joe számát és felhívjuk és iderángatjuk és elhalkul a zene. Két perc múlva hívott újra, hogy mégsincs nagy öröm, mert Charlie berohant a szobájába, gyanúsan magára zárta az ajtót, bekapcsolta a saját zenéjét (drum and bass) és hangosan sír, ezért nem mer újra kopogni.

Néhány sörrel és ciderrel később a hős Alex a portás segítségével betört Joe szobájába és kikapcsolták a förtelmes laptopot.



A Cantaloupe pubban eközben mi nagyszerűen szórakoztunk (Boldog szülinapot, Györgyi!), majd éjfélkor, a záróra után, hazaindultunk. A ház melletti ábécébe beugrottunk egy üveg vízért, ahol egy hollófekete nigériai fiú köszöntött ránk kifogástalan magyarsággal. Hosszú és vidám beszélgetés kezdődött Raphalellel, aki a joruba törzs tagja, a SOTÉ-ra járt, magyar felesége van, de szívesen venné, ha inkább Juli lenne a felesége, valamint állítja, hogy ismeri az egyetemről anyut, ismeri Fekete Pákót, tudja, hogy Gyurcsány Ferenc zsidó (mutatta a ujjával az orr megfelelő ívét), Orbán Viktor pedig cigány, valamint, hogy ő volt az Astoria királya. Most biztonsági őrként dolgozik, arra vár, hogy szeptemberben elkezdődjön az egyetem, mert újrakezdi orvosi tanulmányait, nőgyógyász szeretne lenni.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://londonbebi.blog.hu/api/trackback/id/tr96442830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása