Van valami bájosan kielégítő abban, hogy egy délafrikaival párban egy belga és egy kínai ellen játszom aktivitit egy olyan nyelven, ami nem a sajátom és nyerek. Az utolsó előtti napom (kiszámoltam: a száztizedik) pontosan olyan volt, amilyennek kellett lennie: találkoztam mindenkivel, akivel szerettem volna, és a csodálatos Brick Lane-en időztem délután fél 3tól hajnali kettőig.
Szóval száztizenegy (úgyis mint 111) napot töltöttem Londonban, három helyen laktam, két egyetemre jártam, soktíz új barátot szereztem, három vidéki városban időztem, valamint megszámlálhatatlanul sok humuszos pitát ettem avokádóval és paradicsommal. Juteszembe, ez itt egy pub vécéje Islingtonban, amelyben gusztusos sonkareklám van a sloziajtón.
Összegzés mániás vagyok, de most képtelen vagyok rá. Újra a repülőn ülök, kétórás késéssel igyekszem Budapest, vagyis a valóság felé. NAésakkor még egyszer a parák, amelyek az indulás előtti mínusz kettedik napon, vagyis 113 nappal ezelőtt felmerültek:
- magányos leszek: HAHAHA.
- unatkozni fogok: HIHIHI
- a pasim elfelejt: BRUHAHA
- unokahúgom, aki imád és akit imádok, elfelejt: HÖHÖHÖ
- a professzorok le sem szarnak, nem haladok az írással: HM
- nem értem meg, amit kedves angol barátaim mondanak: WELL, HIHIHUHU, INNIT?!
- nem találok kosárcsapatot: HE HE HE HE
- kurvanehéz Pityukát képtelen leszek A-ból B-be, majd B-ből C-be egyedül átrendszerezni gyalogszerrel: JOGOS PARA
Utolsó kommentek