És az első bulizás is megvolt, magyarokkal ugyan, de rendkívül jól sikerült. Volt benne verekedő angol párocska, focimeccs nézés, eső és méregdrága alkohol is, igazi brit szórakozás. Illusztrációként: reggeli csendélet, menő szálloda homlokzatával, előtérben az éjszakai súlyosságok következtében elveszített topánnal.



És akkor hadd szóljak egy pár szót a helyi lányok öltözködési szokásairól. Kedvem lenne hatalmas pofont adni nekik ugyanis, hogy édes lányom, vegyél már fel valamit, felfázol és véreset fogsz pisálni. A brit lányok ugyanis hóesésben is előszeretettel vesznek fel miniszoknyát, harisnya nélkül, nyitott szandállal. Még a kedd esti bulizásnál is kevesen adják alább a flitteres miniruhánál. Tetszetős, hogy megadják a módját az estének, de a 0 fokban lyukas topán felett képtelen vagyok napirendre térni. Nyomasztó volt kicsit viszont, hogy a magyarok nagy része, akikkel találkoztam (nem túl sok, a minta korántsem reprezentatív), nem szeretnek itt lenni. Szenvednek a drágaságtól és a nyomuláskényszertől, akik meg végre szereztem munkát, azok meg attól, hogy mennyire sokat kell dolgozni, ráadásul a Magyarországgal kapcsolatos spleen is rajtuk van.

Szerdán nagyszerű napom volt, a fenekemben máris ott az izomláz, Londonban ugyanis rengeteget gyalogol az ember. Reggel kávéztam Zs-val, aki átutazóban volt Notthingam felé, aztán bambultam az őröket a Buckhingam palotánál. Nem az őrségváltást, hanem amikor egymást cserélik és toppantanak a menő holdjárójukkal. Itt látható a bizonyíték, amelyen ijedtnek nézek ki, pedig csak koncentrálok, hogy ők is benne legyenek a képben, ott hátul.



Aztán a St. James parkban mászkáltam, ahol nagy lúdszerű képződmények tanyáznak, hattyúk és futkározó emberek, háttérben pedig a London Eye, amivel nem tudok kibékülni, értelmetlennek tartom a szolgáltatást, amit nyújt, plusz randa is.




Aztán találkoztam É-val, akivel a Hyde parkot fedeztük fel és a benne levő Derek Jarman életműkiállítást. A nagy fütyiket ábrázoló ágy-installáció tetszett legjobban, és a Blue című filmjét is vetítették, ami így néz ki:



És mivel az egy főre jutó legnagyobb számú focistadionok (Arsenal és Tottenham) és focikocsmák kerületében lakom, nem fértem fel a metróra hazafelé, pedig találkozóm volt Gy-vel, akivel konyhapartiztunk, igazi kolisként. És a hatalmas fekete szomszédommal is beszélgettünk, aki John és 19 éves és pszichológiát tanul és egy olyan afrikai országból jött, amit akkor sem értettem meg, amikor háromszor elismételte és amikor gyerek volt, az anyukája volt Magyarországon és azt mesélte, hogy jók a borok. Most pedig megyek a könyvtárba.