És a legutóbbi óta az történt, hogy tényleg elmentem a kínai haverommal kosarazni, majdnem a Canary Warfhoz egy suliba, ahol beléptem a terembe, és tizenkét azonos korú és azonos ruházatú kínai fiú őrjöngött a labdával. Hú, gondoltam, nem lesz ez egyszerű, de hősiesen megjegyeztem, kivel vagyok (sárga póló, fekete póló, jordan póló, piros mez), aztán azt is, hogy ki ellen. Aztán már csak az okozott kisebb problémát, amikor piros mez helyett beállt még egy fekete póló, de végülis csodálatos és egyben életem legszürreálisabb kétórás játéka volt az.
Aztán megérkezett Peti és a Hyde parkos O2 fesztiválon vettünk részt, amit ő majd megír az újságjába és belinkelem ide, de a lényeg, hogy a nagyon öreg punknéni és a nagyon öreg punkbácsik is igen igen tetszettek.
Az utolsó előtti és az utolsó hétvége is bulizásba torkollott, még kettőt alszom ebben a csodálatos városban, ahol a meleg büszkeség napján nincs vízágyús oszlatás, csak boldog, hatalmas tömeg, amelyik sípokkal táncol és még misére is mehet. Ha akar.
Utolsó kommentek