A nyolcadik napon megint Gy-vel találkoztam, pénzköltés nélkül konzumáltunk az Oxford streeten, ahol egy csodálatos boltot mutatott, aminek elfelejtettem a nevét, de olcsó és nagyszerű ruhákat kapni, légynapszemüveg-szaküzletet rejt, valamint randa tigrismintás bőröndöket is árulnak. Az Icelandot, a félkész ételek helyi mekkáját és medináját is megismertette velem (hasznos tudás!) és közben felismertük, hogy mindketten nagyon szeretünk rendszerezni, úgyhogy gyorsan összeszedtünk két, közlekedéssel kapcsolatos londoni érdekességet.
1. A mindent átszövő hálózattal bíró közlekedési rendszer ennél alkalmasabban már nem is működhetne, kivéve, hogy a metrót a legváratlanabb helyzetekben és időpontokban zárják le, akár egész vonalakat is. Így aztán a mindent átszövő hálózattal bíró közlekedési rendszer dacára kiszámíthatatlan, mikor ér az ember úticéljához. A késéseket be kell kalkulálni itt, szólni ugyanis nem tud az ember annak, akivel épp találkozója lenne, ugyanis az egész metróhálózatban biztonsági okokból hiányzik a térerő. A tájékoztatás viszont kifogástalan, minden változást százszor bemondanak és mindenhova kiírnak.
2. Amikor négy éve először voltam Londonban, már akkor is a civilizáció egyik legnagyobb vívmányának tartottam, hogy a londoni metróutasok birtokolják azt a tudást, hogy a mozgólépcső egyik oldalára kell állni annak érdekében, hogy a baloldalon szaladhasson, aki siet. Azóta megtapasztaltam, hogy a mozgólépcsőn rendet ismerő londoni metróutasoknak azt az egyszerű szabályt még nem sikerült elsajátítani, hogy ha megáll a metró, akkor először kiszáll, aki megérkezett és aztán száll be, aki továbbindul. Az élet itt is harc.
A péntek esti pörgésben is részt vettem, ami itt már 6-7 körül elkezdődik. Camdennél tömegverekedést is láttam, ahol a résztvevők mindegyike csinosan felöltözött 13 éves lány volt. A képek nem ott készültek, hanem a Foundry nevű, nagyszerű helyen.
.jpg)
Utolsó kommentek