És aztán törökországból visszaköltöztem Islingtonba, a collier utcai lakótelepre, ahol tilos a szemetet a lépcsőházban üríteni, játszótér van a házak között és biztonsági őr vigyáz a lakóközösségre.
A kínai lakótársamnak 10 kilós rizses zsákja van a konyhában, a brit lakótársam pedig szinte mindig vidám. ("még hogy profi focista. akkor miért dolgozik fitneszteremben?? na jó, gondoltam, megihatok vele valamit, de egy perc után levágtam, hogy ez egy faszfej. felálltam, mondtam is neki, hogy csá, nem hinném, hogy többet mi találkoznánk, aztán hazajöttem. kérsz lazacot? bort? méghogy profi focista. ha ő az, akkor tuti, hogy én is az vagyok.") Körbeutazta a földet, mert az egy-két éves földkörüli utazgatás egyetem előtt vagy közben vagy után ebben az országban teljesen átlagos.
Pillanatok azóta, hogy a collier utcai lakótelep lakosa vagyok: Regents Parkban azon a helyen, ahol az összes angol rózsafajta megtalálható, úgyis mint Jégkrém, Gondolok Rád, Flower Power, és Marlene Dietrich fajtájú. Aztán a reagge squat buli, ahol például Marco, aki valójában Men-Hei és screemo, vagyis olyan emo, aki üvöltözve énekel, szóval a Marco hosszadalmasan sírást imitál, miközben az úttesten üldögélünk kelet-London nem annyira szexi részén a squat előtt. Azért sír, mert Victoria azt mondta neki, hogy szerinte ő a legboldogabb emo a világon. Aztán az észak-afrikai esküvő is a parkban, ahol csinosan keveredtek a kultúrák, és az ifjú férj méretes kardokkal vonult a nászba.
Angliában valamiért igen nagy hagyománya van a jelmezbe öltözős mulatságoknak. A partiknak rendszerint adott a tematikája, ezért egy átlagos péntek-szombat éjjel az ember simán összefut egy nagyobb adag szuperhőssel, macskával, kalózzal, kobolddal, nővérkével vagy rendőrnővel, akik szigorúan együtt mozognak (egyedül mégiscsak furcsa lenne egy kapirgáló kiscsirke), rendszerint nagyobb tömegben.
Utolsó kommentek