Mondtam a lakótársamnak, hogy érdekel ez a Windsor, erre pont úgy nézett, mint amikor legutóbb mondtam, hogy megyek a Buckingham palotához. Turistás az, mutatok egy jobbat, mondta és megmutatta dél-Londont, meg a Hampton Court Palace-t és leesett az állam. Ezt a királyi palotát 1514-ben kezdte el építtettni Thomas Wosey érsek, majd odaajándékozta VIII. Henriknek, aki nem volt túl hálás, sem nem jó fej, úgyhogy nem sokkal később kivégeztette az érseket. A palota szépen fel van újítva, a kertjében (most jön a jó rész) óriási, szelíd őzcsorda legelész.
Nem annyira szelídek, hogy kézből egyenek, de annyira igen, hogy pár tíz méter távolságból órákig lehet a kakás fűben üldögélni mellettük. A londoni parkokban valamiért papagájok is laknak, valamint hattyúk és azok a csúnya kacsaszerű dolgok, amikről azt beszélik, igen ritkák.
A Hampton Court Palace-ban reneszánsz ruhákba öltözött munkatársak menedzselik a turistákat, valamint van egy ősrégi királyi teniszpálya, meg egy háromszáz éves labirintus, ami igazán menő és tényleg rohadtul el lehet benne tévedni. A reneszánszban jó ötletnek találták a pajkos és pajzán fiatal nemesek, hogy a díszítőelemnek szánt bokrok között bulikat rendeznek – a hampton court-i volt a világon az első ilyen. Eléggé szűkös és igencsak vadregényes, sajnos a munkaünnep hosszúhétvégéje miatt turistákkal teli.
A hosszúhétvége nagyjából bulizással és parkozással telt: Hampstead Heath a változatosság kedvéért, na meg ott volt a medencés WetYourself parti, ahol találkoztam egy hamburgerfejű hölggyel, valamint egy orosz fodrásszal, aki megmutatta a zsebében hordott jegyzetfüzetét, amiben igen ronda rajzait hordozta. Kár, hogy nem találkoztam vele korábban, mert még az is történt, hogy sajnáltam a minimum ötven fontot fodrászra, ezért megvettem az aranyszőke hajfestéket, és véletlenszerűen narancssárgára festettem a hajam. Ha eufemizálni szeretnék, azt is mondhatnám, hogy aranyba hajló vörösesszőke, de asszem pontosabb a halvány narancssárga. Sebaj, itt a sok eszement közt úgysem tűnik fel senkinek. Az orosz fodrász nem volt olyan állapotban, hogy ítélkezzen a hajam felett, viszont a jobboldali képen látható egyszarvú az ő keze munkáját dícséri. Dícséri?
Leírom, mire költök:
- heti bérlet: 25 font (kb 8000 forint)
- heti lukszoba: 96 font (31 ezer forint)
- egy pohár bor a szórakozóhelyen vagy a kocsmában: 3-4 font (970-1200 forint)
- egy nem különösebben nagy szám, ám üvegnyi bor az ábécében: 4-7 font (1200 - 2300 forint)
- egy avokádó: 70 pí
- egy zacskó pita: 1.50 font (480 forint)
- egy doboz zsírszegény humusz: 1.25 font (400 forint)
- kávé: 2 font (640 forint)
- meleg kaja valami olcsó helyen: 4-7 font (1200 - 2300 forint)
- meleg kaja egy egész rendes helyen: 10-18 font (3200 - 5800 forint)
Ez pedig két további klotyó, az első a Bid Red pub-ban található, ami az a pub, amire a ház épült, amelyben élek. A második pedig egy kávézóé Claphamben.
Ahogy láthatja a kedves olvasó, mindkét remek felvétel az vécéajtót díszítő elemekre koncentrál.
Utolsó kommentek