A pénteki mulatozás után a szombat nagy részében csak a fetrengésre futotta, de azért délutánra összeszedtem magam és felkerekedtem, a Covent Gardenben és a Sohoban mászkáltam, ahol a kurvákra vonatkozó felhívásokat és a képregényboltot is felfedeztem. Utóbbi rendkívül fontos helyszínnek bizonyult, ugyanis életemben először láthattam az embert, aki fémkeretből ácsolt piramist visel a fején. Vajon miért?



A vasárnap pedig elképesztő volt, a Brick Lane ócskapiac az maga a csoda, aztán még a Tate Britain-re is futotta, ahol a Peter Doig nevű, kortárs festő kiállítása van éppen, aki képeslapok és fotók alapján fest, például kosárpályákat és sielő embereket, meglehetősen pszichedelikus megoldásokkal. Ezt viszont nem ő festette, ez én vagyok, mint V for vendetta, néhány fröccsöntött Rocky Balboa társaságában.

Kosárlabda ügyben is mozdultam, ugyanis megtaláltam a londoni bajnokság webszájtját. Ez egy tízmilliós város és összesen egy női liga van, nem mondhatnám, hogy a kosaras élet a fellegekben jár. Írtam egy csomó csapatnak, lelkesen válaszoltak is, a héten le is megyek edzésekre: szerdán a Westside csapatához, csütörtökön pedig a Camden Panthers-hez, akiket az eredmények szerint mindenki szarrá ver.



Ma az egyetemi életbe is becsatlakoztam, van már fényképes igazolványom és kaptam egy menő szobát is. Mindenki szuper aranyos, a szociológia tanszék vezetője fél órát kísérgetett a biztonsági szolgálathoz, hogy minden rendben legyen velem. Magyarországi cigány zenét kért cserébe.

Ez itt egy csendélet a Brick Lane piacról: