Vasárnap arra keltem, hogy hatalmas hópelyhek esnek az égből. Igyekeztem szörnyülködve megörökíteni, a londoniak pedig nagyon örültek, hógolyóztak is az utcán, az egyik lakótársam szerint azért, mert nem sokszor marad meg itt a hó. Pláne nem áprilisban.

 

Vasárnap előtt volt még csütörtök és péntek és szombat is. Csütörtökön láttam egy nagyszerű csőtörést, este pedig a Camden Panthers edzésére mentem, akik ugyan eléggé bénák, de közel van az edzés és kedvesek és jó a terem.

Pénteken az egyetemen üldögéltem, aztán Gy-vel vetettük bele magunkat az éjszakába, először a Sohoban, ahol mint megtudtam, azért van nagyon egyszerű neve a kocsmáknak (bocsánat, bároknak és kluboknak), mert olyan régiek, hogy akkoriban az analfabéta emberek cégérek alapján választottak ivót. Mi a Bárány és zászló nevűben múlattuk az időt, aztán még két helyszín következett, valamint táncolás.

Szombaton a Portobello piacra mentem, ahol színesek a házak és finom a csokis süti és minden lehet kapni, meg mindennek a fordítottját is. Vasárnap valódi angol reggeli, délután pedig egy kortárs táncelőadás következett, a Push című, ingyenjeggyel, ami a kortárs táncelőadások átlagos unalmassági fokát tekintve egészen meggyőző volt és kellően rövid.

És néhány újabb érdekesség (újabb listákkal, bocsánat):

1. állítólag itt van a legtöbb tinédzser terhesség, mert az egyedülálló lányanyákat mindenféle nagyszerű dologgal támogatja az állam. A fogamzásgátló ingyenes.

 

2. életemben először járok olyan helyen, ahol ha szóba kerülnek a rendőrök, akkor mindenki le van nyűgözve és azt mondja, milyen udvariasak és kedvesek a fakabátok. sőt, lehetnének keményebbek is, mondják, mert ejnye bejnye, ez a kedvesség így nem járja.

3. Camden ideje lejárt. az új menő hely valahol délen van. camden már nem cool.

4. Londonban mindenki kap munkát, aki szeretne dolgozni és mindenki meg is él, aki szeretne dolgozni – meséli enyhe bűnözéstől nem mentes fiatalkorral büszkélkedő, jófej lakótársam, aki jelenleg hegedűkészítést tanul az egyetemen, és kosárlabdázó ösztöndíjából éldegél.

5. Minden eddiginél tapasztaltnál több itt a bulvárlap, de még ingyenesből is van vagy négy.

6. Amikor megtudják, hogy magyar vagyok, a következő kérdéseket teszik fel:

            - Milyen a magyar kaja?

            - Örülök-e neki, hogy Nicholas Sarkozy magyar?

            - Jó hely-e a fővárosunk, Bukarest?

            - Szeretem-e, hogy hatalmas hegyek között élek?

Három hete élek Londonban.
Nem ettem még fish and chips-et, a szobám kicsike, az ösztöndíjam sehol, de fél percre sem bírom abbahagyni a vigyorgást.