Sierra Leone Nyugat Afrikában található, és a kilencvenes évek vége óta egyáltalán nem olyan háborús a helyzete, mint ahogy azt a médiumok szeretik beállítani, állította John, miközben óriás szalonnadarabokat izzított egy serpenyőben, majd a kiizzasztott zsírba svéd húsgolyókat pottyantott. A politikai hatalom felügyeli a drágakőbányákat, az ipar a vasércre koncentrál.
Gyémántot is látott már, a gyémánt pedig igazán szép csiszolás előtt, mesélte, majd az orrom alá dugta a karóráját és megmutatta a benne sorakozó apró köveket. Gyémántok ezek is, mondta, talán átvert, talán nem, az óraszíja mindenesetre műanyag. Ha Sierra Leone-be vágyom, biztonságban érezhetem-e magam turistaként - kérdeztem, és megnyugtatott, szerinte nem kell, bár apukája foglalkozása évekig a fehérek felvigyázása volt.
John nem értette, hogyhogy nincs férjem, ha a balkezemen van egy gyűrű és azt is nehezményezte, hogy a keresztnevem a vezetéknevem mögött áll. A libériai - sierra leonei szomszédkonfliktusok okán érdeklődve végighallgatta a román-magyar és a szlovák-magyar feszültségekkel kapcsolatos példáimat, majd elkészült a húsgolyós szalonna és búcsút intettünk egymásnak.
Napközben egy nagyszerű kutatószemináriumon voltam, ahol venezuelai, tajvani, brazil, kínai, francia, német, ghánai, palesztin és argentin osztálytársaim vannak, igazi brit pedig egy sem. Mindenki elmesélte, hogyan zajlik a saját országában a népszámlálás, a tajvani azt állította, hogy náluk nincs, szerintem egyszerűen csak nem értette a kérdést, a kínai elmesélte, hogy mindenki rohan, ezért a kérdezés nagyon gyors, a briteknél a legapróbb részletekig kikérdeznek az etnikai háttérről (ezzel kapcsolatban az derült ki, hogy csak nálunk ilyen érzékeny adat az etnikai háttér), a palesztineknél pedig a tanácsos a 'milyen vallású ön'-kérdésre a muszlimot válaszolni.
Utolsó kommentek