Az első hónapfordulóval az első hullámvölgy is megérkezett, szerencse, hogy a testvérem napokon belül feltűnik a King’s Cross peronján. És hogy ne mindig az örömködésről szóljak: betegen egy másik országban lenni úgy, hogy otthon sincs minden rendben, valamint a másik országban napokig nem süt ki a nap, hát.
Na de inkább London.



A hétvége leginkább abban a reményben telt, hogy mindjárt elmúlik a betegség, de ez továbbra is várat magára. Pénteken az irodában voltam, amiről csak most vettem észre, hogy azért szeretem annyira, mert éppen kétszer akkora, mint a szobám.



Aztán az este a Camden Crawl indiefesztivál és az csodálatosan nem normális Agaskodo Teliverek együttes társaságában telt. A fesztivál kétnapos és a Camden környéki klubokban, kocsmákban zajlik, főként húszéves, ceruzagatyás rajongók érdeklődésének középpontjában. Utcaképek mellékelve.



Szombaton a Camdenben élő őrült lány életét ábrázoló mozira, vasárnap a Science Múzeumra tellett, amiről sokkal többet vártam, sokkal több interaktivitást, tapogatós dolgokat, de hiába.

Fenyegetőznek itt is egy kétnapos közlekedési sztrájkkal, úgy tűnik, nem maradok le semmiről.

Újabb kérdések új barátaimtól, Magyarországgal kapcsolatban:

- (egyhavi ismerettség után:) tulajdonképpen hol is van ez a Magyarország? tanultam róla, hogy osztrák-magyar birodalom, de nem emlékszem pontosan.

- (a Tesco-ban vásárolva:) Magyarországon is vannak ilyen nagy bevásárlóközpontok?

- (narancshámozás közepén:) keleteurópában nagy értéknek számít a banán, ugye?